Nyolcadik rész: I need your love II.

 Hali mindenki!
Egy rövidke részt hoztunk, ami az előzőnek a folytatása. Reméljük tetszik nektek! Vasárnap jövünk :)
                                                                        Connie&Ade

334. A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.(Simon Márton: Polarodiok)

Két koncert volt még itt, Sydneyben. Az utolsó késő estére volt kiírva. A srácok elmentek a fodrászhoz, én pedig úgy döntöttem, hogy itt maradok Lizzel, és Ginnyvel, valami csajos programot csinálni, ami igazából annyit jelentett, hogy Liz hozott négy darab szakácskönyvet, hogy válogassunk, milyen sütit szeretnénk, Ginny pedig egy citromtortára bökött. Ez kissé elterelte a figyelmemet arról, hogy mi folyik odakint. Meg arról, ami még a szívemet facsarja: Aleisha megölése. Talán gyerekesen viselkedek egy ilyen helyzetben, mint ahogy kéne. Mindig én voltam az a lány, aki bármikor fel volt készülve a világvégére, hogy egyszer majd eljön az a nap, mikor az emberek egyszerűen csak megrohadnak, de ez nem az a mese, amit agyban képzelsz el. Itt nincs idő sajnálkozni, rettegni. Nincs idő depresszióba esni. Az ember, még ha öngyilkos is szeretne lenni, még akkor sem tudja bevetni magát a zombik közé, hisz semmit nem ér vele, feltámad. És közéjük tartozni… még a legelvetemültebb ember sem szeretne. Így, ha akarjuk, ha nem, bele kell törődni. De még is, annyira nehéz.
- Hazel? – hangzott mögülem egy hang. Hátrafordultam, Liz keze már teljesen lisztes volt, Ginny pedig a tésztát trancsírozgatta. – Elgondolkoztál egy kicsit. – nevetett fel. Én idegesen a fülem mögé sodortam a hajam, majd megmostam a kezem, és odamentem Ginnynek segíteni. Míg ő a tésztát vakarta le az ujjairól, addig én átvettem a helyét, és igyekeztem a leginkább eldolgozni a kotyvalékot.
   Mire már a citromos mázat rákentük a megsül tésztára, az egész arcom tiszta liszt volt. Ginny szép sorjában tette fel a torta tetejére a citromkarikákat díszítésnek. Végezetül pedig a közepére egy mentalevél került. Ekkor érkeztek meg a fiúk, kezükben pár bevásároló szatyorral, és… új hajjal. Mikey rózsaszín frizurával tért be, Luke haja igazából nem sokat változott, csak még nagyobb késztetést keltett bennem, hogy beletúrjak, Calum oldalt kissé megritkította, és Ash… hát neki sem történt nagyobb változás. A kezemről én is leáztattam az ujjaimra ragadt tésztát, majd a lisztes kötényt felakasztottam, és egy mosollyal üdvözöltem a srácokat. Luke odajött hozzám átkarolt, majd a mutatóujjával megérintette a lisztes orrom. Rám mosolygott, majd a szatyrokhoz ment.
- Ma van az utolsó koncert. – kezdett bele. – Úgy gondoltuk, jó lenne valamivel feldobni a ruhatárad.
   Az egyik bevásárlószatyorból kihúzott egy fekete trikót, amin egy x szemű smiley volt, felette sárga betűkkel, Nirvana.
- Remélem, tetszik… - vakarta a fejét Cal.
- Rajtuk nőttem fel. – mértem magamhoz a pólót.
- Szóval, szereted őket? – csillant fel a szeme Ashnek.
- Nem mondhatnám, de anyám mindig azt hallgatta. Hé, te nem voltál ott, mikor azt mondtam, hogy utálom a rockot? – húztam fel a szemöldökön.
- És még mindig így van? – hajolt közel hozzám Luke. Megforgattam a szemeim.
- A 5SOS mindent visz… - egyeztem bele. A fiú egy gyors puszit adott, amitől mindig kiráz a hideg.
- Most pedig… vedd fel! – csapta össze a tenyerét Mikey.
- De először jó lenne megmosakodnod. – nevetett Luke.
   A fürdőszobában megmostam az arcom, majd átvettem a trikót. Bő volt, de ez ilyen fazon. Utolsó koncert. A hajam, felköltöttem, majd felvettem a drapp farmer sortom, amit Liz kimosott. Kimentem a fiúk is felvették a zenekaros pólóikat. Volt ott Ashnek Guns n’ Roses, Mikeynak Rolling Stones, Calumnak Greenday, és… Lukenak pedig ugyan olyan Nirvanás, mint nekem. 
- Nagyon jól áll. – mondták szinte egyszerre. Johnny már kint várt minket a busszal. Odabent már ott voltak az őseim, Hans és Ginny, valamint a srácok szülei is. Így indultunk el az utolsó koncertünkre Sidney kertvárosában.
   A stadion most is teli volt sikítozó rajongókkal, de már egyre kevesebbszer kapom a csúnya szavakat. Mielőtt bementünk volna a kulisszák mögé, pár lány odajött hozzám.
- Hazel! Kérhetnénk egy autogramot? – kérdezte egy szőke, rövidhajú, szemüveges lány. Nem tudtam mit válaszoljak, így csak mosolyogva bólintottam. Átadta nekem a tollat, majd a karját odanyújtotta nekem. Elgondolkoztam, hogyan is írjam alá. Hisz nekem nincsen olyan sztár autogramm írásom. Csak az a kisiskolás folyóírás. A lány bátorítóan rám nézett, hogy hajrá, írjad, úgyhogy a bőrére tapasztottam a tollam hegyét.

Hazzy M. xx

A lány, csillogó szemekkel ment oda a barátnőihez, akik félénken, de ugyan úgy odajöttek hozzám. Összesen tizenkétszer írtam le a nevem a lányok alkarjára, vagy éppen egy papírcetlire. A fiúkat természetesen több száz lány lepte el. Miután végeztem odafurakodtam melléjük, hogy ne vesszek el, ha lehet.
- Ne haragudj, elnézést, utat kérek! – próbáltam a legkíméletesebben átgázolni a tömegen. Miután megláttam Lukeot, a nevét kiáltottam. Ő megfordult, majd a kezét nyújtva kihúzott a tömegből.
- Mizujs? –kérdezte, miközben egy lány kezére írta a nevét.  Megrántottam a vállam.
- Tizenkét autogramot osztottam. – mondtam végül. Luke rám mosolygott, majd belepuszilt a hajamba, amiért kaptam pár ördögi tekintetet.
- Mennünk kell. – szólt oda Mikey, miközben egy lánnyal fotózkodott. Luke rákulcsolta az ujjait az enyémre, majd néhány lánytól bocsánatot kérve, kihúzott a tömegből. Felmentünk a színpad mögé, majd lehuppantunk az ott lévő fotelre. A fiúk rendesen kifulladtak.
- Na, ma mi lesz a repertoár? – kérdeztem.
- Wherever you are, az album összes száma, és akkor a Never be-nél becsatlakozol, na és a te különszámod, Hazel.  – vázolta fel a helyzetet Mikey.
- És az első koncerten miért csak hármat énekeltünk? – nevettem.
- Több is lett volna, ha nem rendeztek magánszámot Luke-al. – röhögött Cal.
   A második koncert annyival volt másabb, mint az első, hogy Luke-al nem akartuk egymást megölni a szemünkkel, és több számot énekeltek a srácok. Viszont ez az első alkalom, hogy egyedül fogok énekelni.
   Pár perc múlva a fiúk már fent voltak, és énekelték is az első számukat. Sok idő volt, de még is pár percnek tűnt. Luke mindig rám nézett, ha olyan rész volt, amitől állandóan elnevettem magam.  És akkor lekapcsolódtak a villanyok. itt az idő, Hazel. Besétáltam, leültem a nekem tartogatott támla nélküli székre. Luke megszorította a kezem, majd elkezdte a dalt.
- I need your love to light up this house… - majd felkapcsolódtak a lámpák. Most csak ültünk egymással

szemben, és énekeltünk. Nem mozogtunk, nem tértem át más dalra… csak élveztük a pillanatot. Mire feleszméltem, már egyedül voltam a színpadon, és a Brooklyn Baby introja elkezdődött. Nem volt időm se izgulni.
- They say I’m too young to love you. I don’t know what I need. They think I don’t understand, the Freedomland of the 70’s. – kezdtem bele lágyan, lazán.  A közönség némán nézett, néhányan felrakták a kezüket az égbe és jobbra-balra dőlingéltek. Végig a semmibe meredve énekeltem. Egy résznél fordítottam oldalra a fejem.
- Well, my boyfriend’s in the band… he plays guitar, while I’m sing Lou Reed. I’ve got feathers in my hair… I get high hydroponic weed.
Luke maga előtt összefont karral nézett engem. Büszkén mosolygott, főleg amikor a dal végéhez értem.
- Yea my boyfriend’s pretty cool, but he’s not as cool as me. Cause I’m a Brooklyn Baby. I’m a Brooklyn Baby.
Nagy tapsot kaptam, én meg csak ott álltam extázisban, már csak arra eszméltem föl, hogy Luke megfogja a kezem, és meghajlás következik.
   Fáradtan ledobtuk magunkat a nappalin lévő kanapékra. Én a lábamat átdobva a karfán, Luke ölében ültem, a fiú egyszemélyes foteljében. Ash, szokásához híven, a földön terült el, Calum és Mikey pedig a négyszemélyes kanapén, egymásnak dőlve pihentek.
   Luke a hajammal játszott, csavargatta, bajuszként az orra alá rakta. Mindenki elszunnyadt, csak mi nem. Némán néztük egymást.
- I'd like to be, everything you want, Hey girl, let me talk to you. If I was your boyfriend, never let you go, keep you on my arm girl, you'd never be alone... - énekelt halkan. Én hangosan felnevettem, de betapasztotta a számat, és úgy kuncogott ő is.  Egyszer csak gyomorkorgást hallottunk. Mindketten Michaelre néztünk. Az ő szeme is kicsattant. Felült, körülnézett.
- Éhes vagyok! - kiáltott fel, majd sebes léptekkel a hűtőhöz tartott. Kihúzott egy tálcát, amin a torta volt. Hát mit mondjak, a hűtőben kicsit elaszalódott. - Ne már... - mutatott fájdalmas arcot, majd visszatolta a tálcát.
- Azonnal menjünk  a boltba! - mutatott ránk, majd Calumot és Asht felrázta az álomból. - Bolt,bolt,bolt!! - mondogatta, miközben idegesen tapsolt.
- Mike, egyáltalán van itt bolt, ami nyitva van? - kérdeztem.
- Szerinted honnan vettük neked a pólót?! A pláza nyitva van éjjel nappal, míg a falak el nem készülnek. - mondta. - Menjünk mááár! - siránkozott. Felhúztam a bakancsom, majd Mikey hatalmas ingét, ami az aktuális kabátom lett. Mindneki más úgy ment ahogy van, ujjatlan  zenekaros trikóban, az este közepén.
  A pláza nem volt messze, út közben énekeltünk, Calum perverz vicceket mesélt, Ash a hülye nevetésével

piszkált minket, szóval jó volt a hangulat.  A bevásárlóközpont viszont rosszabb volt, mint amire számítottam. Kitört ablakok, a plafonról lelógó csillárok, a földön levert csempék. Mikey beleült az egyik bevásárló kosárba, és Luke-al száguldozni kezdtek.
- Fasza lehet itt dolgozni... - ironizáltam.
- A katonaság üzemeli most, mindenki csak egy bizonyos mértékig vehet árut. - avatott be Cal. Az étel osztályra tartottunk, ahol egy lány várt minket, kezében puskával.
- Sziasztok, segíthetek valamiben? - kérdezte.
- Csak valami gyorsan elkészíthetőt szeretnénk...- mondtam.
- Négy doboz mirelitet vihettek el, ha úgy jó nektek. Hatalmas hiányban vagyunk, és a falak lassan épülnek... - vakarta a halántékát.
- Nekünk az tökéletes. Mike, vegyél ki négy pizzát, és haladjunk. - mondta Luke. Kifizettük a lánynak, majd kimentünk az áruházból. Ez gyors volt.
- Durva... - mondtam.
- Mi? - kérdezte Luke.
- Bármikor rátámadhatna a városra egy csorda. Nem félted anyukádékat?
- Eszméletlenül. De a nemzetőrség azért van, hogy megvédje őket. - komorult el. Én bólintottam, és nem is veséztem tovább a dolgot. 
  Otthon pizzázás után megnéztünk valami béna akciófilmet. Mike és Luke egymást csikizték, Calum izgatottan nézte a filmet, Ash pedig mindent levideózott. Én csak nevettem rajtuk, meg néha megpüföltem őket a párnákkal, de végül is hamar elaludtam.
  Éjjel felkeltem. Már teljesen sötét volt a szobában, se villany, se tévé fénye. A nagy kanapén ücsörögtem, Luke engem átkarolva aludt, Mike a fiúnak dőlve, szokásos magzatpózban, Ash felköltözött Luke foteljébe, Calum pedig egy kicsi helyen kucorogva, Mikey csípőjén szuszogott.
- Luke... nem tudom mi van velem. Nagyon szeretek veled lenni. De annyira meseszerű ez az egész. Az apokalipszis, az, hogy veled, lehetek. veled, Luke Hemmingsel. Akikért milliók őrülnek meg... Bármennyire is szeretném magamat kontrollálni, hogy hahó, egy özvegyasszony vagy Hazel, de egyszerűen nem megy. Luke én... azt hiszem kezdelek megszeretni. - suttogtam. Tudtam, hogy nem hallja, de jobban éreztem magam így, hogy elmondtam. Megpusziltam a fiú halántékát, majd a fejéhez dőltettem az enyémet, és hozzábújva visszaaludtam.