Tizedik rész: Fel a kezekkel, bandita

Sziasztok, drága olvasóink!
Ma reggel felnéztünk ide, és megláttuk, hogy már 20 ember követi a blogot. Hihetetlenek vagytok, nagyon szépen köszönjük ♥
Ennek örömére megalapítottuk a blog facebookos csoportját, amit IDE kattintva el is értek :)
Mindenkit szívesen várunk!
A részhez visszatérve, kicsit rövidebb lett, mint szokott lenni, de Connie elment nyaralni, addig pedig egyedül kell tartanom a frontot:)

Jó olvasást, we hope you like it,

xx, Connie & Ade

A gifen lévő vörös hajú lány Hazelt ábrázolja.

Napokig sodródtunk a tengerben. Nem tudtuk mi tévők legyünk, csak mentünk, amíg szárazföldre nem értünk. Egy kisebb sziget lehetett, de azt, hogy még Ausztráliában vagyunk, nem tudtuk. Mindnyájan fáradtak voltunk, mert az éjszakák döcögősek és hidegek voltak a függőágyakban. Nappal nem is csináltunk semmit, egyszer volt olyan, hogy Calum a tenyeréből mert tengervizet, mert már nem bírta a szomjúságot, és mivel sósvízről volt szó, órákig rekedt volt a hangja. De némán és borzalmasan szomjasan töltöttük ezt a pár napot a hajón. A partraszálláskor mindent összepakoltunk a hátizsákokba, apu pedig kikötötte a hajót. A sziget először nagyon kicsinek tűnt, egy erdő volt rajta. A kötél elvágásakor elgörbült a körömreszelőm, így fegyver nélkül maradtam. Egyedül a vészhelyzet esetére tartogatott pisztoly maradt, amivel nem tudok lőni, és a combomra van erősítve. Luke azt ígérte, mihelyst találunk egy biztos helyet, megtanít, hogyan is tudom magam megvédeni. Ginny a nyusziját szorongatva mellettem jött. A biztonság kedvéért a kis kezét szorítottam, nehogy eltűnjön. Mellettem Lia, aki minden kis szösszenettől megijedt, de mihelyst meglátta Mikeyt, idegesítő nevetésbe kezdett. Előttem mentek a srácok és apu. Kicsit ideges voltam, hogy anyáék jól vannak e, de nem volt térerő, így nem tudtam felhívni őket. Ginny hál’ Istennek már nem hozott kellemetlen helyzetbe az apukájával kapcsolatban. Igyekezetem vele elhitetni, hogy bizonyára meg fog minket keresni Hans, de a kislány ennél okosabb volt. A sziget lakatlannak tűnt. Hűlt nyoma sem volt emberi nyomnak. 

Már éppen fordultunk volna vissza, mikor az út mellett egy propeller maradványt láttam meg. 

- Nézzétek! – mutattam a földre. Ash felvette onnan, és a nyelvével megízlelte. Undorodva néztem rá. 

- Egy hónapos lehet körülbelül. – tette vissza. Lefordultunk az ösvényről, és elindultunk nyugat felé. Egyre több nejlont, ejtőernyős táskát, bakancsot láttunk a földön. Végül egy laktanyához jutottunk. Hangárok, és egy rádióállomás. 

- Mindenki legyen figyelmes, és óvatos! – suttogta apu.

Luke megfogta a kezemet, és hátrahúzott maga mögé, Ashtont pedig előre tolta. Megfogtam Ash kezét, és visszahúztam magam mögé. Én is mehetek elől, nem kell állandóan rám vigyázni..
Luke lenézett a kezeinkre, és széthúzott minket, majd dühösen megfogta a kezemet. Shit.

Előttünk mozgolódást, és zajt hallottunk, úgyhogy egy emberként buktunk le a bokrok mögé. Óvatosan kikukucskálva szétnéztem. Egy fickó sátrakat állított fel, egy másik pedig pár doboz kipakolása után elment. 

Pár percig még vacakolt, aztán visszajött a másik fiú. 

- Hé Jim, Brent talált valamit, jönnöd kéne. - A férfi, akinek - mint kiderült - Jim a neve, sóhajtva elindult a társa után, én pedig megfelelőnek éreztem az alkalmat az induláshoz. 

- Gyertek - húztam magam után Ginnyt.

- Ne, várj. Ő ne menjen elöl. - Luke elvette tőlem a kislányt, Mikey pedig előrevonult. Amint kiértünk a bokrokból, Calum elindult a rádióállomás felé. 

- Hova a picsába mész? - kérdezte Michael. 

- Hát izéé.. oda. - mutatott az említett hely felé. 

- És mi a francért? - Lia felnevetett. Haha. Nagyon vicces jelenetnek voltunk szem és fültanúi, igazad van. - Te meg maradj már csöndben, mert meghallanak! 

- Én csak.. - Lia jókedve rögtön elillant, és csöndben hátrált a sor végére. 

- Indulnunk kell... - apa a vállamra tette a kezét. Bólintottam egy aprót, majd követtem őket.

Lassan haladtunk, viszonylag hosszú utat kellett megtennünk a rádióállomásig. Az út alatt mindenki el volt foglalva valamivel, és állandóan meg kellett állnunk, mert hangzavar volt, senki nem akarta befogni, és csak vitáztunk. Lia általában Michael körül lógott, Michael próbált menekülni előle, volt, hogy Ash mögé bújt, vagy egyszerűen csak elsétált tőlünk. 

Apa előttem ment, Luke fogta a kezemet, és ugyan így tett Ginny kezével, egy perce sem hagyta egyedül.

Ash és Calum egymás mellett mentek, és röhögtek, és akárhányszor rájuk szóltam, nem hagyták abba.
- A kurva életbe már, befognátok végre? - hátrafordultam Calum-ékhez. - Nem értitek meg, hogy simán észrevehetnek, és megölhetnek minket? Fogjátok már fel, hogy kibaszottul nincs most időnk ezekre a hülyeségekre! - gyorsan visszafordultam, és vártam, hogy elhallgassanak.
                                     ~
- Víz! - kiáltott egyet Calum. Mindenki áhítattal nézett rá, és a kezében lévő vizes palackra.
- Maradj már! Meghallanak! - rimánkodtam ismét.
- Hazel ne szidd már állandóan a fiúkat! - Lia elém sétált, a kezeit a mellei előtt egybefonta, én meg csak kidüllett szemekkel néztem rá. Wat.
- Bocs már, hogy van itt valaki, aki törődik is azzal, hogy ne végezd holtan! - amíg Calum körbeadogatta a palackot, mi vitáztunk.
- Cal, ne vegyetek el sok palackot, lehet, hogy még szövetséget köthetünk velük, és nem kéne megtudniuk, hogy loptunk..  - kértem meg a fiút.
- Calum, nyugodtan vegyél el palackokat, nekik van egy csomó, nekünk meg semmink nincs. - Lia bazdmeg, mi a faszomat csinálsz?
- Lia, te mit képzelsz magadról, úgy őszintén? -  kezdtem ismét.
- Nyugi, Hazzy.. - Luke átkarolta a derekamat, és végigsimított párszor a hátamon, nyugtatásképp.
- Nem. Nincs nyugi. Ez a csaj azt hiszi, hogy ő a főnök, és szar döntéseket hoz! Olyanokat, amik veszélybe sodorhatnak mindnyájunkat, Luke!
- Fejezzétek be! - szólt apa.

- Én legalább ügyelek arra, hogy igyatok. - mosolygott önelégülten.
- Azt hiszed rajtad múlik, hogy igyunk? - szánakozóan felnevettem - figyelj, kislány, szerintem te rohadtul nem kellesz ahhoz, hogy elvegyek egy rohadt palackot, és igyak!  

Valaki hátulról előrelökött, és összerogytam a földön. Szerencsétlenségemre, pont egy apróbb gallyba estem bele, ami megszúrta a kezemet. Halkan felszisszentem, és a hátamra fordultam. Próbáltam felállni, vagy egyszerűen csak megtámaszkodni, de hideg fémet nyomtak a halántékomhoz.
- Mit akarsz te ellopni tőlünk, kislány?